Hannover CL III Airfix 1/76

Makett gyártok egyik vevőcsalogató fogása, hogy  izgalmas, szép grafikával látják el az újra meg újra csomagolt készleteket. Szerintem én is ebbe a "csapdába" sétáltam bele mikor megvettem ezt a készletet. Bár vásárláskor tudtam mi lapul benne, de a boltból hazaérve izgalommal mustráltam a tartamát, majd felraktam a polcra mondván ha mazochizmusra vágyom akkor nekiesem. Airfix ezt készletet 1967-ben adta ki először , tudtommal ebben a méretarányban nem is gyártja senki a CL III -at, de bővebben itt (Scalemates) olvashattok róla. A doboz tartalma a Super-Hobby oldalán megtalálható.        

A szárny barázdáit és a hűtőrácsot lecsiszoltam. Azt gondoltam, hogy a  szárny jobb sima felülettel mint a durva barázdákkal ebben a méretarányban. 

A vízszintes és függőleges vezérsíkokat is finomítottam, mert túl markáns volt a felületük. Egy régi Modell és Makett magazin hasábjain lehetett olvasni ezt a vásznazási technikát. Egy kis méretű íves pengével barázdákat húzunk a felületre, mint amikor sorjázzuk az anyagot. A pengét merőlegesen a felületre tartva  óvatos mozdulatokkal "kikaparjuk" a barázdát. Érdemes előbb egy tesztmaketten kitapasztalni, begyakorolni a mozdulatot.     

Előtte-utána állapot .

Függőleges vezérsík se úszta meg a vászon átalakítást.

A készlet pilótafülkéje elég spártai. Egy L alakú műanyag, ami a pilótaülést imitálja , illetve 2 fickóból áll. A Wingnut Wings oldalán  található referenciák segítségével próbáltam megalkotni a Hannoverem belsőterét. 

Használtam tejfölös dobozt, különböző méretű rézdrótokat, húzott szálat, milliput tömítő anyagot,  0,2mm ónhuzalt.   

Mivel az Argus motor jól látható az se úszta meg a feltupírozást. Pótoltam a szelepemelő rudazatát és a rugókat. Nagyon vékony rézdrótot tekertem inzulinos tűre, majd méretre vágtam azokat, majd helyükre ragasztottam.   

A külső felületről lecsiszoltam minden elnagyolt részletet.

Akril világos bézs színnel le alapoztam a pilótafülkét , majd száradás után művészolajokkal árnyékoltam és fakítottam. A részleteket vallejo akrilokkal festettem meg.   

A festés... Sokáig gondolkodtam mi legyen a legjobb megoldás a test losange mintájának felfestésére. A szárnyakra adott volt a Techmode matricája, de a törzsre muszáj volt valamit kitalálni. Szabad kezes festést 1-2 próbálkozás után elvettem, csak pacákat tudtam csinálni és a felhordott festék  is vastag lett. Tehát maradt a fújás és maszkolás. Itt inkább a maszkoláson volt a nagyobb hangsúly. Elsőként kinyomtattam egy méretarányos rajzot , majd erre felrajzoltam a losange mintát és kiszíneztem színes ceruzákkal. Ergo csináltam egy festési térképet. 

        

Miután a külső felületen is pótoltam szerelőnyílásokat öntapadós alumínium  szalaggal és műanyag alkatrészekkel   az egész gépet lefújtam vászonszínnel. Ez jó alap a matrica alá , ha netán kikandikálna alóla az alapfelület.

A minta festését a losange színek legvilágosabbikával kezdtem. Telibe fújtam az egész törzset okker sárágával. Miután megszáradt elővettem a "térképemet" és ráhelyeztem a maszkolószalagot, amin szerencsémre át sejlett a térképem  ,s egyszerűen kivágtam a megfelelő színű és formájú darabot és felhelyeztem a kívánt helyre. Minden színnél ugyanúgy jártam el. Az utolsó 2 színnél már úgy éreztem , hogy vakon dolgozom. 

Az utolsó színig csak reménykedtem , hogy a tervem beválik.  A színeket magam kevertem ki valleyo akrilokból. Próbálta úgy alakítani az árnyalatokat, hogy harmonizáljon a Techmode termékével.   

A matricázás során jócskán fogyott Microscale Set-Sol terméke. Főleg az éleknél gyűlt meg a bajom vele. A színek találkozásánál könnyen berepedt és szakadt, de összességében használhatónak bizonyult. Az egész folyamatot matt lakkal zártam le.   

Antikolást nem vittem túlzásba, nem akartam leharcolt , agyonhasznált külsőt ennek a gépnek. Egy kis kosz a hajtómű környékére , föld és por effekt  a kerekekre és  a hasra , amit a kerekek és a hátsó fatámasz guruláskor felver. A légcsavar tollait akril alapozás után művészolaj festékkel festettem le. A huzalozásbál Strearman Kaydet építésénél alkalmazott technikát alkalmaztam.

Nem hibátlan a végeredmény, lehet volna fokozni mind a részleteket , mid a festést, de számomra így lett kerek.  Félelmem ellenére a losange felfestése és matricázása nem volt olyan bonyolult mint amilyennek látszik.