 |
| Makett gyártok egyik vevőcsalogató fogása, hogy izgalmas, szép grafikával látják el az újra meg újra csomagolt készleteket. Szerintem én is ebbe a "csapdába" sétáltam bele mikor megvettem ezt a készletet. Bár vásárláskor tudtam mi lapul benne, de a boltból hazaérve izgalommal mustráltam a tartamát, majd felraktam a polcra mondván ha mazochizmusra vágyom akkor nekiesem. Airfix ezt készletet 1967-ben adta ki először , tudtommal ebben a méretarányban nem is gyártja senki a CL III -at, de bővebben itt (Scalemates) olvashattok róla. A doboz tartalma a Super-Hobby oldalán megtalálható. |
 |
| A szárny barázdáit és a hűtőrácsot lecsiszoltam. Azt gondoltam, hogy a szárny jobb sima felülettel mint a durva barázdákkal ebben a méretarányban. |
 |
| A vízszintes és függőleges vezérsíkokat is finomítottam, mert túl markáns volt a felületük. Egy régi Modell és Makett magazin hasábjain lehetett olvasni ezt a vásznazási technikát. Egy kis méretű íves pengével barázdákat húzunk a felületre, mint amikor sorjázzuk az anyagot. A pengét merőlegesen a felületre tartva óvatos mozdulatokkal "kikaparjuk" a barázdát. Érdemes előbb egy tesztmaketten kitapasztalni, begyakorolni a mozdulatot. |
 |
| Előtte-utána állapot . |
 |
| Függőleges vezérsík se úszta meg a vászon átalakítást. |
 | ||
| A készlet pilótafülkéje elég spártai. Egy L alakú műanyag, ami a pilótaülést imitálja , illetve 2 fickóból áll. A Wingnut Wings oldalán található referenciák segítségével próbáltam megalkotni a Hannoverem belsőterét. |
 |
 |
| Használtam tejfölös dobozt, különböző méretű rézdrótokat, húzott szálat, milliput tömítő anyagot, 0,2mm ónhuzalt. |
 |
| Mivel az Argus motor jól látható az se úszta meg a feltupírozást. Pótoltam a szelepemelő rudazatát és a rugókat. Nagyon vékony rézdrótot tekertem inzulinos tűre, majd méretre vágtam azokat, majd helyükre ragasztottam. |
 |
| A külső felületről lecsiszoltam minden elnagyolt részletet. |
 |
| Akril világos bézs színnel le alapoztam a pilótafülkét , majd száradás után művészolajokkal árnyékoltam és fakítottam. A részleteket vallejo akrilokkal festettem meg. |
 | ||||||||||
| A festés... Sokáig gondolkodtam mi legyen a legjobb megoldás a test losange mintájának felfestésére. A szárnyakra adott volt a Techmode matricája, de a törzsre muszáj volt valamit kitalálni. Szabad kezes festést 1-2 próbálkozás után elvettem, csak pacákat tudtam csinálni és a felhordott festék is vastag lett. Tehát maradt a fújás és maszkolás. Itt inkább a maszkoláson volt a nagyobb hangsúly. Elsőként kinyomtattam egy méretarányos rajzot , majd erre felrajzoltam a losange mintát és kiszíneztem színes ceruzákkal. Ergo csináltam egy festési térképet. |
 |
| Miután a külső felületen is pótoltam szerelőnyílásokat öntapadós alumínium szalaggal és műanyag alkatrészekkel az egész gépet lefújtam vászonszínnel. Ez jó alap a matrica alá , ha netán kikandikálna alóla az alapfelület. |
 |
| A minta festését a losange színek legvilágosabbikával kezdtem. Telibe fújtam az egész törzset okker sárágával. Miután megszáradt elővettem a "térképemet" és ráhelyeztem a maszkolószalagot, amin szerencsémre át sejlett a térképem ,s egyszerűen kivágtam a megfelelő színű és formájú darabot és felhelyeztem a kívánt helyre. Minden színnél ugyanúgy jártam el. Az utolsó 2 színnél már úgy éreztem , hogy vakon dolgozom. |
 |
 |
| Az utolsó színig csak reménykedtem , hogy a tervem beválik. A színeket magam kevertem ki valleyo akrilokból. Próbálta úgy alakítani az árnyalatokat, hogy harmonizáljon a Techmode termékével. |
 |
| A matricázás során jócskán fogyott Microscale Set-Sol terméke. Főleg az éleknél gyűlt meg a bajom vele. A színek találkozásánál könnyen berepedt és szakadt, de összességében használhatónak bizonyult. Az egész folyamatot matt lakkal zártam le. |
 |
| Antikolást nem vittem túlzásba, nem akartam leharcolt , agyonhasznált külsőt ennek a gépnek. Egy kis kosz a hajtómű környékére , föld és por effekt a kerekekre és a hasra , amit a kerekek és a hátsó fatámasz guruláskor felver. A légcsavar tollait akril alapozás után művészolaj festékkel festettem le. A huzalozásbál Strearman Kaydet építésénél alkalmazott technikát alkalmaztam. Nem hibátlan a végeredmény, lehet volna fokozni mind a részleteket , mid a festést, de számomra így lett kerek. Félelmem ellenére a losange felfestése és matricázása nem volt olyan bonyolult mint amilyennek látszik. |
