Kp 1/72 Mig-17 Pf Honi Légierő

 Nálam még mindig tart a nosztalgia építés, és jogosan kérdezhetitek ,hogy miért szenvedek ezekkel a régi makettekkel ? Ezeken a maketteken nőttem fel, ezek a makettek tették le a makettezés alapkövét az életembe, és úgy érzem minimum ennyivel tartozom ezeknek a kitteknek, hogy egy picivel szebben építesem öket össze mint 10 évesen.   A makettet csak dobozból építettem , minimális felújítással , csak saját alkatrészek hozzáadásával.  https://modelingmadness.com/scott/korean/kp17preview.htm                                                                                                                        

Az én példányom még az eredeti 1974-es kiadású Kp makett , meglepően kevés sorjával és vetemedésmentességgel. Gondolom az öntőszerszám még nem volt nagyon megkopva.A keretről leválasztva minden illesztőcsapot eltávolítottam. Ezt minden régebbi makettnél , amit építek megszoktam ejteni, mert sokszor ezek tartják el a két törzsfelet.   A pilóta műhelyét M M 2087  (RLM78) enamel és Valejjo akrilokkal  festettem ki, ecsettel.

A zománc és akril festékek között minimum 24 óra száradást szoktam hagyni, hogy minden nedvesség elpárologjon a felületről . A műszerfalat száraz ecseteléssel tettem plasztikussá. Sok munkát nem akartam beleölni , mivel a torz kabintető alatt nagyon sok úgyse fog látszani a kabinból.   

Én az elemek ragasztásához Revell csőrös , illetve a Mig Extra thin  használom. A két törzsfél összeillesztésekor egy kiálló gerinc alakult ki, amit pozitív vonalas maketteknél nem a legelőnyösebb. 

A gerinc eltüntetéséhez lapos reszelőt használtam, majd  egyre finomabb csiszolópapírral dolgoztam el a reszelő nyomait. Egyszerű szigetelőszalaggal próbáltam védeni a finom rajzolatokat.  

A testen csak az orr-törzs találkozásánál volt tömíteni való, a szárny-törzs találkozásánál viszont elkélt a tömítőpaszta. Milliput superfine termékét használtam erre a feladatra .

Miután a milliputot felhordtam a felületre egy vizes fültisztító pálcikával visszatörültem a felesleges anyagot.Ez a módszer nem a legtökéletesebb, de így elkerülhettem a csiszolással járó roncsolást a szárnytövekben.   

Óhatatlanul is, de vannak helyek ahol a pozitív panelvonal megsérül csiszolás közben. Ezeket kétféle módszerrel pótoltam. A póttankon teljesen körbe új vonalat készítettem, ehhez elsőnek körberajzoltam a vonal helyét , hogy ne legyen ferde.     

Majd húzott szálat ragasztottam rá Mig cementtel. Először csak az egyik végét fogattam oda, majd kicsi száradás után körbetekertem  a szálat . A felesleget éles szikével levágtam.

Ugyan így tettem a gerinc felső részével is.

Az alsó részen  viszont kipróbáltam egy számomra teljesen új módszert. Maszkoló szalaggal takartam ki a panelvonalak helyét , és a keletkezett rést Surfacer-ral  töltöttem fel. Mind a két megoldásnál száradás után kicsit megcsiszoltam az üj vonalakat, hogy le legyenek nagyon markánsak a többihez képest.   

Az egyéb részletekhez egy roppant egyszerű dologhoz folyamodtam, öntapadós alumíniumszalag. Lyukasztókkal ,ollóval szikével bármilyen formát ki lehet vágni belőle, és minden gond nélkül fel lehet ragasztani a műanyag felületre.   

Model Master-rel festékével, amit én Mr Color Thiner-rel szoktam hígítani, kiigazítottam a kabin körüli festést, ecsettel. 

Számomra az egyik legidegtépőbb feladat a kabintető maszkolás. Vékony csíkokat vágok a maszkoló szalagból( Tamiya), majd körberagsztom vele a kereteket, így kevesebbet kell vágni kabin tetőn.     

A nagyon íves részeket lyukasztók használatával oldottam meg. A tamiya szalag felrakása után a maradék helyet Valejjo folyékony maszkolójával töltöttem ki. 

A kabintetőt felragasztása után a kabin-törsz találkozását milliputtal tömítettem a fentebb említett módszerrel. A kabin szín felfújása majd az alapozás következett. 

Több réteg vékony alapozó réteget fújtam fel a felületre.(H12) Szerintem itt egy "picit" hibáztam ( Nem csak itt :).. ) , mert a fém festék alá  amit használtam (Mig Metal Akryl )fényes fekete alap kellet volna, s mivel nekem nem volt fényes feketém beértem a matt Gunze-val. Itt megjegyzem azt is , hogy az új anyagok kipróbálását egy teszt maketten tesztelem , és az ott a próba fújás teljesen klappolt. Utólag jöttem rá a felületek fényes-matt különbségére.    

A fém színhez a Mig Metal Silvert  használtam, hígítva .

Több vékony rétegben fújtam, száradási idő kivárásával. A teljes festés és száradás után egyből lelakkoztam a felületet, hogy megvédjem az esetleges sérülésektől. AK Gauzy-t használtam a művelethez, egyenes üvegből.      

Egy-kettő panel elemet Mig Silver és Vallejo Gunmetal keverékével filtereztem ecsettel. Egy nagyon vékony réteget viszek fel a felületre , ami épphogy elszínezi azt , ha túl gyengének találom újból átmegyek a felületen, persze kivárva a rétegek száradását. Az orr zöldjét  maszkoló szalagok segítségével fújtam fel, Vallejo Uniform Green-t használva.       

A zöld festéket még  friss állapotában egy fogpiszkálóval megkapirgálva kopásokat imitáltam az orra.

A futóműaknákat  Humbrol szürkével festettem ki

Itt jól látható az ezüst felület szemcsés textúrája , ami szerintem a matt alapnak tudható be.

A matricákat Had 1/72 lapjáról ollóztam ki, csak jót tudok mondani róla.

A matricázáshoz Microscale termékeit használom, a Micro Set a matrica alá, míg Sol a matricára kell kenni , lehetőleg nem túladagolva.

Szoba hőmérsékletű víz tetejére teszem a kivágott matricát 10-15 másodpercig, majd kiveszem és egy sík felületre fektetem és hagyom , hogy teljesen átázzon a hordozó papír. Így az enyv réteg, ami a matrica alatt van nem hígul fel, így jobban tapad a felületre.

A cikk elején ugyan mondtam, hogy dobozból építem a 17-est , de egy-két alkatrészt olyan egyszerű legyártani , hogy sajnáltam volna ha nem fordítok rá pici időt.

Húzott szálból  pillanatok alatt össze dobtam a szárnyak alatti érzékelőket.

Sokat tanakodtam , hogy fessek e csuszás gátló réteget a szárny tövekre , ugyanis én nem találtam olyan képet amin láthatók. Végül engedtem a csábításnak és elkészítettem. Elsőnek chipping folyadékot fújtam fel a kimaszkolt területre, majd következett a Model Color színekből  kikevert sötétszürke.

Elöl a gépágyúknál felfújtam a más színű lemezeket.Itt kénytelen  voltam pisztolyt használni, mert  semmi nem vezette volna meg az ecsetet.Nem lett volna szép egyenes a határvonal.

A gépágyú csöveket , amiket szintén lecseréltem injekciós tűkre, Vallejo gunmetalt kaptak.

A koszoláshoz  olajfestékeket, illetve bemosókat használtam. Mivel ezen a repülőn nincs sok negatív panelvonal , ezért másképp kellet kiemelnem az panelosztásokat. 

Elsőnek egy vékony ecsettel olajfestéket kentem a főbb vonalakra. Itt mindig arra figyelek , hogy ne használjak túl sok anyagot egyszerre. Inkább egymás utáni  rétegekkel erősítem , elkerülve a túl sok anyag felhalmozódását.

Egy tiszta ecsettel beledolgozom a felületbe.

Ha szükséges fül tisztító pálcikával kiigazítom ,visszaszedem a felesleget. Ha kell többször átmegyek a vonalakon, míg el nem érem a kívánt eredményt. Ezek után 3 napot száradt a makett. 

A helyzetjelző lámpákat a szokások módon készítettem. Művész ellátóban bukkantam rá erre a gyöngy készítő anyagra, ami áttetszőre szárad és csak picit zsugorodik száradás után.       

Egyszerűen csak odaérintettem  a szárnyvégekre, figyelve ne legyenek nagy méret különbségek. 

Ha túl kicsinek érzem, egyszerűen ráteszek még az anyagból.

Száradás után clear festékekkel festettem le .

Amit még házilag felújítottam azok a pitot csövek , melyeket két egymásba tolható injekciós tű felhasználásával készítettem.

Egy egyszerű saját magam szerkesztet , majd kinyomtatott ábrával díszítettem az alapot amire fel helyeztem a miget.

Köszönöm a figyelmet!