Filkus István Makettblog: Revell 1/72 Stearman Kaydet

Kettő dolog inspirált e makett megépítésében. Az első, hogy mostanában egyre több biplán makettet látni facebook csoportokban, ami jó hír , mert a makettezők zöme nem nagyon kedvelik ezeket a maketteket a "bonyolult" építése miatt. Gondoltam még több kedvet csinálok hozzá, ha bemutatom a biplánok huzalozását , építését ahogy én szoktam csinálni. A másik ok , és ez a legfontosabb 😃, hogy a Nejemtől kaptam meglepibe ezt a makettet. (18 éve vagyunk együtt, de ez volt az első alkalom 😊) És szeretném ha nem szokna le róla , így mindent félre rakva gyorsan neki is kezdtem.

Minőségéhez sokat nem fűznék hozzá, csak annyit hogy 1982 kiadás. Ennek ellenére ha türelmesek vagyunk és nem félünk egy kis plusz munkától, akkor "szép" repülőt lehet belőle faragni (szerintem). Próbáltam dobozból építettem, de nem ment. Kettő apróságot dobtam rá, a huzagolást és egy pici panelt a szárny tetejére.

Elsőnek megkellet birkóznom a vetemedésekkel, forróvíz és hajlítgatás egymás utáni ismételgetésével javítottam.

Illesztéseken úgy segítettem, hogy levágtam a törzsfelekről az illesztőcsapokat. Nagyon sokszor lehet találkozni régebbi évjáratú maketteken azon hibával , hogy az illesztőcsapok nem engedik a törzsfelek pontos illesztését.

Jobb illeszkedés érdekében sima felületre csiszolóvászont(800) helyeztem és körkörös mozdulatokkal próbáltam egyenesre csiszolni a törzsfelet.

Még így se volt tökéletes , de ezt a rést már összehúzza a ragasztó.

Számos kinyomó tüske a lehető legrosszabb helyen van. Ezeket tömítettem(Neofelx késtapasz) és hozzá csiszoltam a felületi mintákhoz egy hengeresre tekert csiszolópapírral.

A vetemedés hagyatéka, hogy a minták is eldeformálódtak a szárnyakon.

Egy pici íves pengével surlófényben , ahol szűkségvolt rá óvatos húzogató, sorjázó mozdulatokkal kijavítottam a szárny bordázatát. Érdemes gyakorolni egy picit egy tesztmaketten , mielőtt élesben neki esnénk a makettnek.

És a végeredmény, ha nem is tökéletes , de legalább a csúnya felületi hibák nem rontják az összképet.

Az elcsúszott panelvonalakt pillanatragasztóval töltöttem fel. Az alaptervem az volt , hogy vissza karcolom a vonalakat,de többszöri nekifutásra se sikerült úgy ahogy szerettem volna, így máshoz folyamodtam.

Neoflex késtapasszal kiegyenlítettem a felületet. Annak ellenére , hogy sokan kritizálják ezt az anyagot , én szívesen használom. Pozitív tulajdonságai , hogy könnyen csiszolható,polírozható, nem marja a műanyagot, jó ár . Negatívként a zsugorodást és a puha felületet említeném.

Vizes 800-as papírral lecsiszoltam a nagyját.

Majd különböző finomságú köröm polírozóval eldolgoztam a mély karcokat.

Fűrészpengével karcoltam be az egyszerűbb vonalakat.

A bonyolultabb mintához öntapadós alufóliát használtam.

A méretre vágott fóliát óvatosan a kívánt helyre helyeztem. Elsőre könnyűnek hangzik, de nekem ez 8-9-ik alkalomra sikeredet elfogatható minőségbe. Lehet csak nekem volt peches napom.

A mintát körkarctűvel óvatosan bele karcoltam( Nagyon könnyen ellehet rontani, 3x szedtem vissza és kezdtem elölről 😊 ), majd a homemade rádlival felszegecseltem.

Akrilokkal , ecsettel gyorsan kikenetem a pilótakabint. 3 réteg elég is volt a homogén felülethez.

Sokat nem vacakoltam a belsőépítéssel , mert a személyzet szinte eltakar mindent, és az építési időt se akartam túlzásba vinni.

Felesleges túlfolyó festékeket vissza kapartam , az erősebb ragasztás érdekében.

Revell csőrösét használtam a törzsfeleknél. Ez a fajta ragasztó erős kötést biztosít ha nagy felületeket kell össze ragasztani, de vigyázni kell a kicsi, vékony felületeknél, mert könnyen eldeformálhatja a műanyagot, akár a ragasztás után is pár héttel, kellemetlen meglepetés okozva nekünk.

Problémás helyeken Mig Extra Thin-t használtam a gyors , tiszta ragasztás érdekében.

Majd pár napos szorítókúrán vett részt a szerkezet.

A törzsfeleket próbáltam úgy összeragasztani, hogy a felső illesztésnél minél kevesebb legyen a tömíteni való. Ilyenkor azt se bánom , hogy a ragasztó kicsit kitüremkedik az illesztésnél, mert amikor megszárad és kikeményedik szépen eltávolítható mint egy sorja és alig marad utána tömíteni való.

Na de alul megkaptam a magamét. :)

A sárkány ragaszásánál egyszerű segédeszközöket használtam a helyes beállításhoz.

Vésőpengét használtam a javítótapasz felvitelére. Próbálom úgy használni mit a festők a spaklit, vékonyan , egyenletesen terítem el az anyagot .

Az alsó felén kicsit többet kellet javítani, de itt a kevesebb felületi minta miatt könnyebb volt eldolgozni és kijavítani a felületet büntetlenül.

A futómű-törzs találkozásánál Superfine Milliputot használtam.

A komponenseket összegyúrva kis kukacokat gyártottam...

... majd jól beledolgoztam a kívánt helyre.

Mielőtt teljesen kikeményedne nedves fültisztító pálcikával visszaszedem a felesleget, megkímélve magam a csiszolástól.

A sárkány úgy-ahogy összeállt

Az átlátszó alkatrészek is igen gyámoltalanok .

Pengefűrésszel levágva a felesleget kicsit igazítani kellet a jobb felfekvés érdekében.

Maszkolását Tamiya szalaggal végeztem , mégpedig úgy, hogy ráragasztottam a szalagot az üvegalkatrészre, majd csőceruzával körberajzoltam a szegélyeket. Az így kapott mintás szalagot egy műanyag lapra ragasztottam és pengével kivágtam a kapott mintázatot, s mehetett vissza a szélvédőre. Ennek a legnagyobb előnye, hogy nem karcolomk össze az üvegalkatrészt még véletlenül sem.

Még egy apró részlet a festés előtt, a bekötőszemek legyártása és berakása. Ha tehetem és ha a makett is engedi, akkor én mindent felragasztok festés előtt, elkerülve a festésen megfolyó ragasztó káros mellékhatását.

Elsőnek bejelölöm a furatok helyét egy tollal , majd bepontozom egy tűvel. Erre azért van szükség , mert a 0,3mm fúró könnyen megcsúszik és törik a sima felületen. A felületet nem fúrtam át teljesen, csak zsákfuratot készítettem.

Nagyon vékony rézdrótot használtam a szemekhez. Ezeket a drótokat nepperektől lehet venni ,vagy régi elektronikai cikkekből lehet kinyerni. Az utóbbinál általában a tekercsek gyantázva vannak , azokat mindenképp el kell távolítani róla.

Egy régi inzulinos tű meghajlításával egy kampót készítettem...

....majd a drót ráakasztásával és a tű tekerésével elkészítem a bekötőszemet.

Kis szárat hagyva levágtam a felesleget egy éles pengével.

15-20 perc alatt egy komplett repülő bekötőszemeit le lehet gyártani. Érdemes többet csinálni a kelleténél, mert előfordulnak balesetek, elveszhetnek vagy később akár a huzalozásánál is elszakadhat ,és olyankor jó ha nem kell elővenni a szerszámokat s megint a gyártásával foglalkozni. Csak előkapni a tartalékot és folytatódhat a munka.

A kis furatokba nagyon híg pillanatragasztót "folyattam"...

...majd óvatosan belehelyezem a szemet.

Igyekeztem úgy ragasztani, hogy minél könnyebben hozzáférjek a lyukhoz , ez majd a huzagolásánál lesz előnyös.

Bekötőszemek szárnyon és a törzsön. Ahol egy picit eltértem az farok bekötés. A vezérsíkok olyan vékonyak , hogy ott nem tudtam volna két oldalról zsákfuratot fúrni, így ott átfúrtam és csak áthúztam a "kábeleket". Festés előtt zsírtalanítottam a felületet.

Alapozónak Surfacer-t használtam vékonyan felfújva.

A sárga szín felfújása előtt egy vékony réteg fényes fehéret hordtam fel. Ez jó alapot nyújt az élénk, telített színeknek.

Több vékony rétegben vittem fel a fényes sárgát, egyenes üvegből, csak hígítottam az állagán. Mivel óvatosan vékonyan ködöltem a sárgát a fehér szépen átselylik alóla, így adva meg a világosabb tónust. Az egyéb színeket ecsettel, maszkolás nélkül festettem fel akrilokkal .

Matricázás előtt kapott egy fényes lakk réteget. Egyenesen üvegből, hígítás nélkül.


Matricázáshoz a Microscale Set-Sol duója volt segítségemre. Itt jegyezném meg a makett legszebb része a matrica. Szinte semmi probléma nem volt vele, és még a matricasegítő folyadékok is tökéletesen használhatok voltak hozzá. De lásd alább a képeket.

Barna művészolajból bemosót készítettem, ezzel befolyattam azt a kevés vonalat amit készítettem , illetve kiemeltem vele óvatosan a szegecseket a törzsön.

Sűrű fehér művészolajjal szárazecseteltem a kiemelkedő bordákat...

...amit pár perc szikkadás után egy tiszta ecsettel elhalványítottam. Nagyon nem akartam leharcolttá tenni a repülőt, mivel a neten csak makulátlan gépekről találtam fotót, így megelégedtem én is ennyivel. Egy pici sárga kopásokat vittem fel a jelzésekre , de nem több.

Mialatt a repülő száradt kifestettem a pilótákat Valleyo színekkel .

Itt se vittem túlzásba , kaptak egy árnyékolást...

...utána Valleyo festékkel és figurafestő módszerekkel próbáltam plasztikusabbá tenni az ikreket.

A mélyebb részek még kaptak egy kis bemosót, azt itt meg is álltam, vitrin lakoknak nálam megfelelnek :).

Szerintem az ehhez hasonló repülőknek a legszembetűnőbb része a csillagmotor. Lehetett volna túlórázni rajta , de most csak festéssel akartam feldobni. Elsőnek kapott egy fekete alapot...

...ez követően 2 réteg ezüstöt ecseteltem rá. Száradása után fekete olajos bemosással, visszatörléssel emeltem ki a részleteket.

Különböző rozsda színek felfestésével használtabbá tettem a motort .

A tartódúcok ragasztásához a párom műköröm ragasztóját használtam. Bitang gyorsan és keményen köt, még nagy mennyiségben is. Tudom , hogy ez sokszor hátrány , de ha körültekintőek vagyunk akkor az előnyünkre lehet fordítani.

Sokat gondolkodtam , hogy bele vegyem e cikkbe a huzalozást(majd külön megírom a Tippek-Trükkök-be is), de arra a döntésre jutottam, hogy így kerek a történet. Én ezeket az alapszerszámokat használom hozzá. Ezt technikát egy régi Modell és Makett magazin hasábjain lehet olvasni , én is ott halottam először róla. Előtte én is tartottam huzalozástól , míg egyszer ki nem próbáltam ezt a módszert. Mára már alig várom , hogy odaérjek ehhez a fázishoz, tudván ,hogy lesznek izzasztó percei.

Először legyártom a pici műanyagcsövecskéket fültisztítópálcikából ezekből lesz a huzalfeszítő. Itt elég sok selejt keletkezik, mivel nem olyan mint a sima húzott szál, hanem ugyebár üreges. igazából jó tippem nincs hozzá, egyszerűen csak rá kell érezni.

Itt látható az eredeti és a húzás utáni csőméret.

Horgászboltba besétálva a legvékonyabb damilt kérve szereztem be ezt a kelléket. Teljesen laikus vagyok a pecázás terén, nekem csak egy szempontom volt a vásárláskor az átmérő. Az eladó becsületére váljon , hogy nem az 3000 forintosat adta el nekem, hanem csak az 1200-ba kerülőt.

Én még feldolgozás előtt lakkfilccel lefestem...

...száradása után felaprítom. Így nem kell vesződnöm a helyén való festegetéssel, rettegve nehogy összekenjek valamit. Itt is érdemes tudolgozni a sok elhagyott alkatrész miatt.

A damilt ugyanúgy lekezeltem mint a huzalfeszítőket, egyszerűen a papírlap és filc között áthúztam a damilt egyszer-kétszer

Felhelyeztem egy huzalfeszítőt az ujjbegyemre, majd óvatosan átfűztem a damilt.

A következő lépésben a damilt a bekötőszemen keresztül húztam, itt jön jól ,ha helyesen ragasztottuk be a bekötőszemeket, megkönnyítve a huzalok átfüzését.

A damilt vissza fordítva ismét bedugtam a huzalfeszítőbe , ami most egy hurkot képez és a bekötőszemhez van kötve. Óvatosan ráhúztam a szemre a csövecskét...

... és híg pillanatragasztót folyattam bele. Könnyen előfordulhat , hogy sok a ragasztót mérek neki és eltömítem a bekötőszeme is. Ez akkor bosszantó, ha egy bekötőszembe több huzalt helyeznék , de nem tudok a ragasztás miatt. Ilyen esetben egy vékony inzulinos tűvel kiszurkálom a bekötőszemet, óvatosan nehogy nagy kárt tegyek az éles szerszámmal.

A ragasztó száradása után egy éles ollóval levágom a felesleges huzalt.

Ezt a folyamatot megismételtem az bekötés másik végén is, majd gyengén, párhuzamosan megfeszítve ragasztottam a második bekötést is.

Sokszor minden igyekezetem ellenére nem tudom feszessé húzni damilt ,így egy pici trükkhöz szoktam folyamodni .

Nyílt láng felett felizzítok egy fémdarabot, jelen esetben egy horgoló tűt használtam, de a legjobb egy injekcios tű.

Ha már vörösen izzik , akkor lassan közelítve oda rakom a laza huzal mellé. A hő hatására a műanyagdamil zsugorodni kezd és kifeszül. Sajnos sikerült már elpattintani így a huzalozást és akkor lehet kezdeni az egész művelete elölről.

És kész az egyik huzal a 20-ból :). Érdemes mindig azokkal kezdeni amik a legnehezebb, legbelsőbb helyeken van, mert akkor nem lesz útban a többi huzal.